Munkavállalási engedély rövid távú munkára: mit kell tudni a 90 napon belüli foglalkoztatásról?
Sokan úgy gondolják, hogy ha valaki csak néhány hétre vagy 1-2 hónapra érkezne Magyarországra dolgozni, akkor a teljes tartózkodási engedély eljárástól megmenekülnek. Ez részben igaz, de ettől még van teendő bőven: a rövid tartózkodású munkavállalásnak is megvan a maga jogszabályi kerete, és a megfelelő engedélyek nélkül a foglalkoztató komoly kockázatnak teszi ki magát. A 2023. évi XC. törvény (Btátv.) és a vonatkozó kormányrendeletek hatályba lépése után ez a terület is átrendeződött, és érdemes pontosan látni, mikor melyik eljárás vonatkozik Önre.
A jelen cikk a harmadik országbeli állampolgárok 90 napon belüli magyarországi munkavégzésére fókuszál, tehát olyan külföldi munkavállalókra, akik nem rendelkeznek EU/EGT vagy svájci állampolgársággal. A 90 napos időkeret nem naptári 90 nap, hanem 180 napon belül legfeljebb 90 nap, az időkeret tehát visszamenőlegesen, gördülő módon számítandó.
Mikor jön szóba a 90 napon belüli munkavállalás egyáltalán?
Az összevont kérelmezési eljárás, amelynek keretében munkavállalási tartózkodási engedélyt lehet kapni (foglalkoztatási célú, vendégmunkás célú, EU kék kártya stb.), a 180 napon belül 90 napot meghaladó tartózkodásra vonatkozik. Aki ennél rövidebb ideig dolgozik Magyarországon, más úton jár: a nem összevont eljárás keretében kiadott munkavállalási engedélyt kell beszereznie a foglalkoztatójának.
A gyakorlatban ez például úgy néz ki, hogy egy grúz mérnök 6 hétre kapcsolódik be egy hazai gyár beüzemelési projektjébe, vagy egy koreai szakember rövid ideig segít egy projekten. Ezekben az esetekben nem az összevont kérelmezési eljárás, hanem a foglalkoztató által a kormányhivatalnál kezdeményezett munkavállalási engedélyes eljárás az eszköz – a 445/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése alapján.
Egy lényeges határvonal: ha a foglalkoztatás az Efotv. szerinti egyszerűsített foglalkoztatás keretei közé esne (mezőgazdasági idénymunka), akkor nem ez az eljárás alkalmazandó, hanem külön szezonális munkavállalási engedély vagy egyszerűsített foglalkoztatási bejelentés. A mezőgazdasági szezonális munkavállalási engedély önmagában is sajátos kategória: 12 hónapon belül legfeljebb 180 napra szól, és a 90 napos cikk fókuszán kívül esik.
Mi munkavállalási engedély, és mi NEM az?
A munkavállalási engedély a foglalkoztató részére szóló hatósági engedély arra vonatkozóan, hogy az adott harmadik országbeli állampolgárt az abban meghatározott munkakörben, munkavégzési helyen és időszakban foglalkoztathassa. Fontos: ez kizárólag a foglalkoztatás engedélyezéséről szól.
A beutazás engedélyezése ettől teljesen különálló: a vízumköteles harmadik országbeli állampolgárnak külképviseleten (konzulátuson) kell C-vízumot kérelmeznie, a vízummentes ország állampolgárai pedig vízum nélkül utazhatnak be. A két eljárás összefügg, de párhuzamosan fut: az egyik a magyar foglalkoztatási hatóság, a másik a külképviselet (vagy a határátkelés szabályai) előtt zajlik. Önmagában a munkavállalási engedély nem jogosítja fel a külföldit a Magyarországra való beutazásra.
A cikk a továbbiakban kizárólag a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásával foglalkozik. EU-, EGT- és svájci állampolgárok foglalkoztatása nem tartozik a munkavállalási engedélyezés hatálya alá.
Mikor nem kell egyáltalán engedély?
Mielőtt belevágnánk az engedélyezési folyamatba, érdemes ellenőrizni, hogy a foglalkoztatás egyáltalán beleesik-e az engedélyköteles körbe. A 445/2013. Korm. rendelet 15. § (1) bekezdése húsznál több olyan esetkört sorol fel, amikor a munkavállalási engedély teljes mértékben mellőzhető. A leggyakoribbak:
- külföldi részesedéssel rendelkező gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként (pl. ügyvezetőként) végzett munka,
- külföldi székhellyel rendelkező gazdasági társaság fiók- vagy képviselet vezetőjeként végzett munka,
- naptári évenként legfeljebb 10 munkanapnyi időtartamú oktatási, tudományos vagy művészeti tevékenység,
- magyar állampolgár olyan özvegyének munkavégzése, aki az elhunyt házastárssal annak halála előtt legalább egy évig Magyarországon együtt élt,
- menekültként, oltalmazottként elismert személy, valamint befogadottnak a befogadó állomáson végzett munkája.
A mentességet mindig a foglalkoztatónak kell igazolnia, és a mentesség nem terjed ki a mentességi körön kívüli munkavégzésre. Az engedélymentes foglalkoztatást is be kell jelenteni a foglalkoztatás helye szerint illetékes járási hivatalnak: a kezdő időpontot legkésőbb a foglalkoztatás megkezdésének napján, a megszűnését az azt követő napon. A teljes lista és a részletszabályok a 445/2013. Korm. rendeletben találhatók.
Ki igényelheti a munkavállalási engedélyt, és hogyan?
A kérelmet mindig a foglalkoztató nyújtja be, nem a munkavállaló. Az illetékes fővárosi vagy vármegyei kormányhivatalhoz – ahhoz, amelynek illetékességi területén a foglalkoztatás történik – kell fordulni. Az eljárás ingyenes, ami egy lényeges különbség az összevont kérelmezési eljárás díjaihoz képest.
A főszabály szerint a kérelem benyújtásához érvényes munkaerőigény-bejelentés szükséges, amelyet a munkavállalási engedély iránti kérelemmel egyidejűleg lehet benyújtani; a munkaerőigény-bejelentésnek a kérelem beadásához képest 60 napnál nem régebbinek kell lennie. A bejelentőlapnak és az engedélykérelemnek tartalmilag meg kell egyeznie (munkakör, alapbér, munkavégzés helye stb.). A bejelentőlap megújult formátumáról részletes tájékoztatást talál erről szóló cikkünkben. Ha az adott eset a munkaerőpiaci vizsgálat alól mentes (lásd a következő szakaszt), a munkaerőigény-bejelentés mellőzhető.
A leggyakrabban kért dokumentumok a kérelem mellé: a munkavállaló útlevelének másolata, a foglalkoztató iratai, a munkavállaló képzettségét igazoló okirat (ha szakképzettséghez kötött munkakör) és annak hiteles vagy hivatalos magyar fordítása – a kormányhivatalok jellemzően OFFI-fordítást fogadnak el biztos tájékozódási alapként, de jogszabály egyes esetekben hivatalos szakfordítást is megenged. Ezt érdemes előre egyeztetni az illetékes kormányhivatallal. Csatolandó továbbá a felek által kötött előzetes foglalkoztatási megállapodás. A pontos dokumentumlista eljárástól függően változhat.
Munkaerőpiaci vizsgálat: mikor van, mikor nincs?
Az engedélyezés folyamatának kulcskérdése a munkaerőpiaci vizsgálat: ténylegesen elérhető-e magyar vagy EGT-s munkavállaló az adott munkakörre. Az engedélyt a kormányhivatal akkor adja ki, ha a foglalkoztató érvényes munkaerőigénnyel rendelkezett, és az igény benyújtásától kezdve nem közvetítettek ki részére alkalmas munkaerőt, valamint a harmadik országbeli állampolgár megfelel a meghirdetett feltételeknek.
A 445/2013. Korm. rendelet 9. §-a azonban több mint húsz olyan esetet határoz meg, amikor a munkavállalási engedélyt munkaerőpiaci vizsgálat nélkül kell kiadni – ezekben a helyzetekben a foglalkoztatónak nem kell előzetesen munkaerőigényt sem bejelentenie. Néhány gyakori példa:
- nemzetközi szerződésben meghatározott kereteken belül történő munkavégzés,
- a vállalkozás kulcsszemélyzetének tagjaként végzett munka,
- többségi külföldi tulajdonban lévő gazdasági társaság esetében – meghatározott létszámkereten belül – a kapcsolódó munkavégzés,
- egyes meghatározott végzettséggel rendelkező szakemberek és kiemelt foglalkoztatói körbe tartozó vállalatok munkavállalói.
Az elutasítás leggyakoribb okai ezzel szemben: nem volt érvényes munkaerőigény-bejelentés, kiközvetítettek alkalmas hazai munkaerőt akit a foglalkoztató indok nélkül elutasított, sztrájk van az adott tevékenységi körben, vagy a foglalkoztató az adott munkakörre vonatkozó országos átlagnál lényegesen alacsonyabb bért kínál.
Beutazás: vízumköteles vagy vízummentes ország?
A munkavállalási engedély megszerzése után a következő kérdés a beutazás. Itt két, gyakran összemosott esetet érdemes szétválasztani.
Vízumköteles harmadik országbeli állampolgár (pl. India, Fülöp-szigetek, Vietnám)
Az érintetteknek a magyar külképviseleten C típusú schengeni vízumot kell kérelmezniük. Ez a vízum 180 napon belül legfeljebb 90 napos tartózkodásra jogosít a teljes Schengen-térségben. Munkavégzési célú vízumkérelemnél a konzulátus a magyar foglalkoztatási hatóság által kiadott munkavállalási engedélyt is bekéri.
A vízumkérelmet legkorábban hat hónappal, legkésőbb 15 naptári nappal a tervezett utazás megkezdése előtt kell benyújtani. Az elbírálási idő általánosan 15 naptári nap, ami egyedi esetben 45 napra, kivételesen 60 napra is meghosszabbítható. A vízumdíj a vízumkódex szerint 90 EUR (gyermekekre, illetve egyezmények alapján kedvezményes díj is létezhet). A konzuli ügyintézéssel kapcsolatos aktuális tájékoztatást a konzinfo.mfa.gov.hu oldalon találja.
Ebből következik, hogy a folyamatot legalább 6-8 héttel – csúcsidőszakban inkább 8-10 héttel – az érkezés előtt érdemes elindítani.
Vízummentes harmadik országbeli állampolgár (pl. USA, Kanada, Japán, Dél-Korea, Egyesült Királyság, Ausztrália, Új-Zéland)
Az ezen országok állampolgárai vízum nélkül beléphetnek a Schengen-térségbe, és 180 napon belül legfeljebb 90 napig tartózkodhatnak. A beutazáshoz tehát C-vízum nem szükséges – a munkavégzéshez azonban a munkavállalási engedély igen. A vízummentesség nem jelent munkavállalási jogot: a munkavállalási engedély nélküli munkavégzés ugyanúgy jogellenes foglalkoztatásnak minősül, mint vízumkötelesek esetében.
Praktikusan: a foglalkoztató ugyanúgy lefolytatja a magyar engedélyezési eljárást, és csak a kiadott engedély ismeretében kezdheti meg a tényleges munkavégzést a beutazó munkavállaló. A teljes átfutás itt is 4-6 hét körül indokolt, mert bár vízumkérelem nincs, a kormányhivatali engedélyezés ugyanúgy időigényes.
Munkakezdés és bejelentési kötelezettségek
A foglalkoztatás kizárólag az engedély birtokában (vízumköteles esetben emellett az érvényes vízummal történt beutazást követően) kezdhető meg. A foglalkoztatónak a munkába lépés napján ellenőriznie kell a munkavállaló érvényes okmányait (útlevél, vízum vagy vízummentesség, munkavállalási engedély), és azok másolatát a foglalkoztatás teljes időtartama alatt meg kell őriznie.
A bejelentési határidők itt többször összekeverednek a gyakorlatban, ezért ezt érdemes pontosan rögzíteni. C-vízummal vagy vízummentesen, munkavállalási engedélyes foglalkoztatás esetében a 445/2013. Korm. rendelet alapján a foglalkoztatónak az illetékes járási hivatal részére:
- a foglalkoztatás kezdő időpontját legkésőbb a foglalkoztatás megkezdésének napján,
- a foglalkoztatás megszűnését legkésőbb az azt követő napon kell bejelentenie.
A bejelentés elmaradása foglalkoztatottanként akár 500 000 Ft-ig terjedő közigazgatási bírságot vonhat maga után, és a be nem jelentett foglalkoztatás további szankciókat is generálhat (pl. a Munka törvénykönyve és az adójogszabályok szerinti következmények).
Fontos elhatárolás: a Btátv. 145. § szerinti, idegenrendészeti hatóság (OIF) felé teljesítendő, munkavégzésre jogosító tartózkodási engedélyhez kötődő 5 napos bejelentés csak akkor alkalmazandó, ha a munkavégzés alapja egy tartózkodási engedély (összevont engedély, vendégmunkás-engedély stb.). A C-vízumon vagy vízummentesen, munkavállalási engedéllyel zajló rövid távú munkavégzés tehát nem ide tartozik – ezekre a kormányhivatali bejelentés szabálya érvényes. Az NFSZ tájékoztatója részletes útmutatást ad.
Mi van, ha a 90 nap kevésnek bizonyul?
Egy lényeges korlát: C-vízummal Magyarországon belföldről nem igényelhető tartózkodási engedély, és a 180 napon belüli 90 napot vízummentes tartózkodással sem lehet meghosszabbítani. Ha a munkaviszony elhúzódik, és a 90 napot meghaladó foglalkoztatás válik szükségessé, a munkavállalónak rendszerint vissza kell térnie a származási országába, és az összevont kérelmezési eljárás keretében kell tartózkodási engedélyt kérnie. Erről bővebben a tartózkodási engedély ügyintézéséről szóló cikkünkben olvashat.
Tervezésnél tehát érdemes előre tisztázni, hogy a projekt valóban beleférhet-e a 90 napba. Ha kétséges, sokszor jobb megoldás eleve az összevont kérelmezési eljárást indítani – még akkor is, ha az hosszabb és költségesebb –, mert a két út közötti utólagos átállás a gyakorlatban jelentős időveszteséget okoz, miközben a munkavállalónak külföldön kell várakoznia.
Lépésről lépésre
A folyamat négy jól elkülöníthető lépésből áll, amelyek egy része a foglalkoztatóra, egy része a munkavállalóra hárul.
- Munkaerőigény-bejelentés és munkavállalási engedély iránti kérelem benyújtása – a foglalkoztató feladata, az illetékes kormányhivatalnál, ingyenes eljárás keretében. Munkaerőpiaci vizsgálat alóli mentesség esetén a munkaerőigény-bejelentés mellőzhető.
- Beutazás előkészítése – vízumköteles ország állampolgára esetén C-vízum kérelmezése a magyar külképviseleten a kiadott munkavállalási engedéllyel; vízummentes ország állampolgára esetén ez a lépés kimarad.
- Beutazás és munkakezdés – a tényleges munkavégzés a beutazást és az engedélyek meglétének ellenőrzését követően kezdhető meg. A foglalkoztatás kezdő időpontját legkésőbb a megkezdés napján be kell jelenteni a kormányhivatalnak.
- A 90 napos időkeret figyelemmel kísérése – mivel ez 180 napos rolling keret, és belföldön tartózkodási engedélyre nem váltható, az időtartam meghosszabbításához vagy ismétlődő foglalkoztatáshoz előrelátó tervezés szükséges.
Összegzés
Harmadik országbeli munkavállaló rövid távú foglalkoztatása Magyarországon jogszerűen megoldható, de nem jelent adminisztrációmentes utat. A foglalkoztatónak munkavállalási engedélyt kell igényelnie a kormányhivatalnál; a beutazás vízumköteles ország állampolgáránál C-vízummal, vízummentes országnál vízum nélkül történik. A munkakezdést a kormányhivatal felé legkésőbb a megkezdés napján be kell jelenteni. A folyamatot legalább 6-8 héttel az érkezés előtt érdemes elindítani, és előre érdemes tisztázni, hogy a foglalkoztatás valóban beleférhet-e a 180 napon belüli 90 napos időkeretbe.
Ha rövid távon szeretne harmadik országbeli munkavállalót foglalkoztatni Magyarországon, és biztosra menne abban, hogy az engedélyezési és beutazási kérdések rendben legyenek, a Terendo csapata szívesen átnézi Önnel a konkrét helyzetet. Keressen minket bizalommal!